A horoszkópkészítés minden korban elég bonyolult feladat volt, ezért mindig sokba is került. Csakhogy a szegényeket is gyötörte sorsuk bizonytalansága, ezért jósokra bízták magukat. Ha a jósok nem is a csillagokat faggatták, de valamilyen megfigyelésekre alapozniuk kellett a tudásukat.

A jövőbe látáshoz minden elképzelhető eszközt felhasználtak az idők során. Minden jósnak megvolt a maga specialitása.

madárjósok

Az etruszkoknál és a rómaiaknál az arra hivatott papok, az augorok (madárjósok) fürkészték ki az istenek akaratát: Frissen leölt állatok belsőségéből mondtak jövendőt. Nézték a szívet és a vesét, majd szemügyre vették a beleket, a tüdőt, s roppant alapossággal a májat, mert a máj az élet központjának számított.

A rómaiak szerint egyes madarak, így a sasok röptéből, a varjak, baglyok és hollók hangjából szintén lehet jövendőt mondani. Az augorok azt is figyelték, hogy hogyan csipegetik fel a szent tyúkok a magokat, és ebből is jósoltak, de pókok és rovarok viselkedéséből, egerek színéből és mozgásából, elhamvasztott állatok lapockájából, sőt tócsákba locsolt áldozati vér alakzataiból is mondtak jövendőt.

tűzjóslás

A tűz sok nép szemében szent volt, ezért a sors tükrét látták benne: Hogyan ég? Vet-e szikrát? Milyen képeket formál a lángja és a füstje? Ezek az elképzelések élnek tovább a szilveszteri ólomöntésben is. Itt is az ólomdarabkák formájából fejtik meg, hogy mit hoz a következő esztendő.

tenyérjóslás

Az ember is magában hordja a jövőjét. Legalábbis ez a 4000 éve dolgozó tenyérjósok véleménye: szó szerint kezünkben tartjuk a sorsunkat. A tenyér felülete, a dudorok és a mélyedések, a kéz bőrének színe és formája, az ujjak és a körmök- mind jelentést hordoz, csak helyesen kell kiolvasni a jeleket.

kártyajóslás

A könyvnyomtatás elterjedése után a játékkártyák egyre olcsóbbak lettek, így attól kezdve megnőtt a népszerűségük a jövendőlátók köreiben. Különösen a tarotkártya sokszínű, egzotikus illusztrációit lengték körül mindenkor a titokzatosság árnyai. Vannak, akik a tarotábrákat ősi gyökerekig vezetik vissza. Azt biztosan tudjuk, hogy a 14. század végi Franciaországban bukkantak fel, s a legnevezetesebb sorozatok olasz földön keletkeztek. Ezek a mai játékkártyák elődei voltak.

Egy tarotkártyacsomag 78 lapot tartalmaz. Minden egyes darabja csupa-csupa jelkép, árnyalt jelentés. A kártyavetés módjának számtalan lehetséges variációjában egy-egy lap a körülötte lévők tartalmát is módosítja. A kirakás alakzatai a következők lehetnek: csillag, lópatkó, kelta kereszt, vagy életfa. A tarotkártya lapja közül kiemelkedő fontosságú a huszonkét ütőlap. Ezek színes képeket ábrázolnak, és efféle hatásos neveket kaptak: mágus, bolond, akasztott ember, csillag, halál, szerelmesek, utolsó ítélet, vagy erő. A jós, vagy jósnő a lerakott lapok figuráiból, alakzatából, egymáshoz viszonyított helyzetéből olvassa ki a jövendőt. A kártyák bőven kínálnak számára kiindulópontokat, hiszen színekben és figurákban egyaránt gazdagok. A későbbi kártyák is őrzik  a régi, csillogó, olykor arany, vagy ezüst hátterű lapok képbeli gazdagságát – hiszen ezek egykor festett, és metszett változataiban egyaránt vetekedett a középkor legkiválóbb könyvminiatúráivan. Rájuk tekintve már csak a beleélés művészetét kell gyakorolni, és máris késsz a jövendölés.