VARÁZSLÓK ÉS BOSZORKÁNYOK

Ma már sokkal többet tudunk a természeti jelenségekről, mint az egykor Konstanz vidékén élő parasztok. Ha hirtelen dörögni kezd az ég, villámlik, vagy jégeső esik, semmiképp sem egy közelben lakó boszorkány mesterkedéseire gondolunk. Ha egy csecsemő holtan jön a világra, sem a szülésznőt, sem az orvost nem vádoljuk azzal, hogy nyersanyaghoz akart jutni a boszorkánykenőcs elkészítéséhez. A középkorban csak kevesen tudtak írni és olvasni, s mindazért, ami hirtelen, látszólag ok nélkül jött létre, a túlvilági hatalmakat okolták: Istent, aki jelet adott, vagy meg akarta őket büntetni, vagy az ördögöt, aki szövetséget kötött az egyik boszorkánnyal. A hiedelmek logikája ez volt: „Amire nincs magyarázat, amögött mágia rejlik”- az ördög pedig minden varázslat atyjaként szilárd helyet foglalt el az emberek hitében. Az emberek azt hitték, hogy a boszorkányok, varázslók különös természetfeletti hatalommal bírnak. Ezzel csodával határos módon hatnak az emberre, és ártani, valamint segíteni is tudnak. Abban is hittek, hogy a boszorkányok, varázslók jövendölnek a csillagokból, kávézaccból, vagy kristálygömbből jósolnak, elűzik a tolvajokat, megtalálják az elrejtett kincseket, és védő amuletteket készítenek.