A MÉLYSÉG LAKÓI 

A tengereknek is megvannak a maguk rejtélyes lényei. A tengeri kígyó megjelenéséről szóló, évszázadok óta keringő tengerészmeséket 1555-ben Olaus Magnus svéd érsek gyűjtötte össze. Ezek szerint a fekete színű, ragyogó szemű lénynek sörénye is van, „s feje úgy emelkedik ki a habokból, mint egy oszlop”. Sok beszámolót azzal magyaráztak, hogy valójában bálna, vagy óriás tintahal került a tengerészek szeme elé, de néhány természetbúvár, például a Cook kapitánnyal együtt hajózó Sir Joseph Banks , továbbra sem tudta eldönteni, mi az igazság.1966-ban John Ridgeway nyitott csónakban szelte át az Atlanti-óceánt Chay Blyth társaságában. Egy alkalommal 10 méter hosszú állatot pillantott meg a hajója alatt. A hatalmas, kígyószerű lény körvonalait foszforeszkáló fény rajzolta ki.

Az USA északnyugati partjánál, 1932-ben F.W. Kemp, 1950-ben pedig James Brown bíró és családja látott egy rendkívül gyorsan úszó, mintegy 14 méter hosszú, vízből gyakran kiemelkedő lényt. Az 1970-es években egy furcsa, hosszú nyakú vízi szörnyet le is fényképeztek Cornwall partjainál. 

1965-ben dr. Bernard Heuvelmans  belga zoológus 587 olyan jelentést elemzett, amely 1639, és 1964 között „tengeri kígyók” észleléséről számolt be. 219-ről imutatta, hogy egyszerűen blöff, vagy nem tartalmaz hitelt érdemlő részleteket. A fennmaradó 368 észlelést kilenc csoportba osztotta. Végső következtetés, hogy nincs olyan körülmény, ami egyértelműen kizárná az ilyen lények létezését. A Föld felszínének hatalmas részei máig nagyrészt felderítetlenek: a tengerek lakóit megijeszti a hajómotorok hangja, ezért nehezebb őket  megfigyelni, mint a vitorlások idején.

Aztán ott vannak Ázsia és Dél-Amerika őserdői. Minden évben új növény és állatfajok ezreit azonosítják bennük. Ki tudja, mikor bukkan fel egy szörny az óceán mélyéről, vagy egy emberszerű lény az őserdőből, hogy rácáfoljon a kétkedőkre.