SZELLEMIDÉZÉS
A varázslás egyik legizgalmasabb, és legmisztikusabb eseménye, mikor a szellemvilág tagjait idézik meg. A boszorkányok és varázslók ehhez valamely rossz hírű, félreeső helyre vonultak el. Kedvelték a romokat, vesztőhelyeket és a keresztutakat, amelyeket ősidők óta különlegesen alkalmasnak találtak a varázslásra. Ott a varázsló kört rajzolt maga körül, s ennek peremére titokzatos szimbólumokat rajzolt, és felírta az angyalok és a démonok titkos nevét. A boszorkányperekről készült bírósági jegyzőkönyvek azt is megemlítik, hogy alkalmanként marhabőr is betölthette a mágikus kör szerepét. A varázslónak a saját érdekében a körön belül kellett maradnia, mert különben magával vitte a megidézett szellem. A varázsló tehát elkezdett titkos varázsigéket mormolni. Ezek gyakran ezekkel az istennevekkel kezdődtek: „ Tetragrammaton, Adonai Agla, Jehova”. Az egyik különösen hatásosnak tekintett mondóka, amely az összes szellemet megszólította, így hangzott: „ Ahzeraaye comitejon sede leji thomas sasmagata by ul ycos joua joua eley zawaym”.Ennek ugyan semmi értelme nincs, de titokzatosan hangzott, és a segédszellem minden bizonnyal megértette.
Amikor megjelent a szellem, a varázsló közölte vele szándékait. A démonok megidézéséhez használt varázskörökkel főleg a nekromantiával(egy halott lelkének megidézése jóslási szándékkal) kapcsolatban találkozunk. A nekromantia során – ami a fekete mágián belül is a letgveszélyesebb praktikának számított – a megidézett szellemnek a vaázsló minen kérdésére válaszolnia kellett. Kincskeresés során is kedvelt volt az ilyen mágikus körök használata. Ilyenkor a megidézett szellemnek egy elrejtett kincs pontos helyét kellett elárulnia.
|