DÉMON

Ma a démon szóról hátborzongató, sötét erők jutnak eszünkbe. A görög daimón szó eredetileg isten és ember közötti lényt jelölt, aki nem kizárólag jó, vagy rossz. A görögök képzeletvilágában a démonok közvetítő szerepet töltöttek be istenek és emberek között. Az emberek imáit és áldozatait vitték át a túlvilágra, és üzenetet hoztak vissza onnan.

A zsidó-keresztény kultúra csak egy istent ismer. Mivel magyarázható, hogy az embereknek jobb elhagyni egykori, a természet erőit megtestesítő isteneiket, és héroszaikat(félistenek), és démonaikat? Augustinus úgy oldotta meg ezt a helyzetet, hogy a pogány isteneket és démonokat gonosz lényekké tette, akiket egy jó keresztény embernek kerülnie kell. Augustinus szerint a mágusnak egy démon segít a varázslásban, tehát a varázsló csak kiadja a paramcsot, és a démoni segítő hajtja végre azt. Ezelőtt azonban kapcsolatba kell kerülnie a gonosz szellemmel. Ezért szükséges, hogy a varázsló egy közös nyelvel, és bizonyos varázsjelek segítségével megértesse magát a segítőjével. Augustinus ezzel elkülönítette a tiltott, vagy démoni mágiát, az engedélyezett, vagy természetes mágiától.

A mágusok ezzel vétettek a Típarancsolat első parancsolata ellen „Ne legyenek néked más isteneid én előttem”. A mágus pedig ezzel bűnössé vált.